A község könyvtára:
A településen 1953-től működik könyvtár.
2007-tól mozgókönyvtári szolgáltatóhely, amely lehetővé teszi, hogy rendszeresen frissüljön a könyvkínálat, elérhetők CD-k, DVD-k, újságok, folyóiratok, valamint rendelkezésre áll a szolgáltató könyvtár teljes állománya is.
A községi könyvtár a polgármesteri hivatallal orvosi rendelővel, kultúrházzal közös épületben működik. Állománya több mint 1300 db dokumentum.
Cím: 8931 Vöckönd, Vörösmarty u. 2.
Kölcsönző könyvtáros: Németh Norbert 30/507-4052
Könyvtári nyitva tartás:
Kedd: 18.00 - 19.00
Csütörtök: 18.00 - 19.00
Vasárnap: 18.00 - 19.00
Szolgáltatások:
- kölcsönzés
- helyben olvasás
- számítógép használat
- internetezés
- nyomtatás
- könyvtárközi kölcsönzés
- rendezvények
- használóképzés
 |
| Nézze meg galériánkat! |
Vöckönd község Zala megye északi részén, Kemendollár mellett, a Zalai dombság lankáin terül el.
Történelem:
Első írásos említése Veckend néven 1451-ből való, mint a Kapornaki Apátság tartozéka. 1480-ban Szent Demeter tiszteletére szentelt temploma volt. 1531-ben a kapornaki apátnak 11 és fél portája van a faluban. 1540-ben Antal kapornaki apát Mezőlaki Wat Ferencnek 200 Ft-ért zálogáron átadja Wetzkend faluban lévő javait, kivéve a kétkerekű malmot a Zala folyón. Ugyanezen évben Literati Ferencet (Mezőlaki Mihály fiát) a kapornaki konvent zálogjogon beiktatja a falu birtokába. 1542-ben a kapornaki apátnak 5 portája van a faluban. 1547-ben a kapornaki apát vizsgálatot indít Gersei Pethő Mihály ellen, mivel a falu határköveit felszedte, és bizonyos földterületet elfoglalt. Pethő Mihályt kártérítésre kötelezték. 1557-ben Mezőlaki Ferenc a Zalán lévő kétkerekű malmot zálogjogon használja, ezért Albert kapornaki apát visszaköveteli tőle. 1564-ben Wat Péter embereivel a faluban fegyveresen az apát jobbágyaira támadt, és a gabonatermést elvitte, ezzel 40 Ft kárt okozott. Ugyanez évben a kapornaki apátnak 4 portája, és a molnárnak 1 portája van Vöcköndön. Az 1567-i összeírásból érdekes dolgokat tudunk meg: a kapornaki apátnak 18 jobbágycsaládja van a faluban. A jobbágyok 1 egésztelek után 1 Ft-ot és egy hízott sertést adnak az apátnak. A Zala folyón lévő kétkerekű malom évi hozama 200 köböl liszt. A molnár az apátnak sertést, gabonát és halat ad. Az apátnak szőlőbirtoka van a "Nagy Zelew" nevű szőlőben, ezt a gazdák robotban művelik. Minden kapás szőlő után 16 veder bort adnak, a más falubeliek 5 veder bort, 1 kappant és 2 kerek kenyeret adnak. A falu gabona- és bortizedet fizet a veszprémi püspöknek. 1569-ben Vöckönd az apát birtoka, de a falu népe szolgálattal tartozik a kapornaki vár vitézeinek Is. Ebből az évből fennmaradt összeírásból megtudjuk, hogy a falu népe az apátnak köteles "minden ökörfogat után 4 hold földet felszántani... 1 egésztelek után 7 kepe gabonát learatni. Kaszálás, ahányszor a tiszttartó parancsolja, minden ökörfogat után 1 öl fa szállítása, Karácsonykor egyéb szolgáltatások, szükség szerint." 1580-ban a falubeliek 1 napot hetenként a kapornaki vár számára robotoltak. 1615-ben a kapornaki apát egy évre bérbe adja a Zala folyó melletti malmot: "azzal a kötelezettséggel, hogy abban új malomkövet helyez el, és a malmot restaurálja." 1625-ben császári biztosok lefoglalják a kapornaki apát Vöcköndön lévő javalt.
Vöckönd hiába volt két vár (Kemend és Kapornak) szomszédságában 1629-ben a török behódoltatta a falut. így nemcsak az apátnak, a török császárnak is adóznia kellett. A falu a töröknek évenként 50 Ft sarcot, 7 Ft szultáni adót, valamint 12 Ft kocsipénzt fizetett. Tobso Aga és Ally Aga személyében török birtokosa is volt Vöcköndnek. Azonban nemcsak a török rabolta a falut, 1642-ben 3 császári katona rátört a vöcköndi malomra, a molnárnak és az őrlőnek elvitték a szűrét. 1664-ben a törökök felégetik a falut. 1680-as évekre a-* falu újratelepül. Ezt abból tudjuk, hogy 1682-ben a kapornakl apát arról panaszkodik, miszerint a kemendl katonák háborgatják Vöckönd faluban lakó jobbágyalt. 1690-ben, hogy minél több ember telepedjen le a faluban, Kazso István szombathelyi prépost (később kapornaki apát) a falu új birtokosa 3 évi mentességet ad a falu lakóinak a földesúri szolgáltatások alól. 1697-ben Vöc-köndön 55 hold szántóból 35 holdat művelnek. Ezenkívül 33 kaszás rétje és 16 hold erdeje volt még a falunak. 1700-ban a faluhoz tartozik 80 hold szántó, 40 kaszás rét (1 kaszás rét = amit egy ember 1 nap alatt lekaszált) 70 kapás szőlő (1 kapás szőlő = amit egy ember 1 nap alatt megkapált), 20 hold tölgyerdő.
A Rákóczi szabadságharc végén pestis pusztított az országban, több falu elnéptelenedett. (Vöcköndön 3 gazda halt meg.) 1711-ben a kapornakl apát az uradalomhoz tartozó falvak (köztük Vöckönd) jobbágyaival egyezséget kötött, miszerint akik Kapor-nakon letelepednek "nem mind jobbágyok lesznek, jobbágyi kötelezettségeik nincsenek, hanem árendát fognak fizetni." (Féltelkes 4 Ft-ot, zsellér 1 Ft-ot.) A kedvező ajánlatra többen költöztek át Kapornakra Vöcköndről. 1716-ban Porcsenlcz Márton újjáépítteti a falu malmát, s évi 10 Ft és 2 és fél mérő gabonáért bérbe kapja, mint molnár. 1748-ban a falu középkori temploma romokban van, köveit a helyi házak építéséhez használják fel. 1750-ben 17 gazda, 2 özvegy, 5 zsellér él a faluban. Őszi termés gabonából 459 mérő, tavaszi termés 225 mérő (1 mérő = 64 I), 475 aló bor (1 akó =
52 I) termett. 1765-ben a lukafai gazdák panaszkodtak a kapornaki apátnak, mivel a "Szila patak" vizén Vöckönd határában az apát emberei "deszka metsző malmot" építettek, és a felduzzasztott víz tönkretette a lukafai réteket. 1760-as évek közepén a Dunántúlon több parasztmegmozdulás történik. Sok helyen a gazdák a növekvő terhek miatt megtagadják az úrbéri szolgáltatásokat. A vöcköndlek terhei is növekednek. A robotot évi 52 napról 104-re emelik, a zsellérektől Is heti 1-1 napot követelnek. Aki nem megy robotra, megverik "s azon napon verve estig köll nekie dolgozni". A földek rossz minősége miatt a gazdák a föld egy részét kénytelenek parlagon hagyni, de a parlagföld után is 1 napi robotot követelnek tőlük. A fűrészmalom a falu rétjeit tönkretette. A panaszokra nem érkezett válasz az apáttól, ezért a gazdák a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat az uradalomnak megtagadták.
1767-ben a királynő rendeletileg szabályozza az úrbéri szolgáltatásokat, így még ebben az évben Vöcköndön is megkötik az úrbéri szerződést a falu gazdái az apáttal. Az urbárium szerint robotra két marhával évi 52 napot kell menniük a gazdáknak. 1770-ben 35 családban 170 ember él a faluban. 1776-ban Vöcköndön az apátnak egy három- és egy kétkerekű malma van, valamint 40 kapás szőlő présházzal, pincével. A szőlő mellett szilvás Is található. A faluban az apátnak 4 egésztelkes, 2 háromnegyedtelkes, 2 féltelkes és 12 hazátlan zsellére van. 1778-ban 168 lakosa van a falunak. 1795-ben az apátnak 15 telkes jobbágya, 7 házas és 2 hazátlan zsellére van. A gazdák a földesúrnak 225 Ft 27 kr adót fizetnek.
Az 1828-as összeírásban a következőket írták a faluról: "Kétnyomásos gazdálkodás van, a szántóföldeken egyik nyomás mindig ugar... A föld köves, agyagos, hegyes. A gazdák földművelésből élnek. Szántás két igás állattal. Az őszi vetés egészben a tavaszi részben kel ki... Zala a réteket elárasztja." A fenti sorokból kiderült, hogy a gazdáknak milyen nehéz sorsuk volt ebben az időben, minden kis darab földet keményen meg kellett művelniük. A faluban 176 ember élt ekkor.
A XIX. században papja, temploma nem volt a falunak. Nemesapátiba jártak templomba és a gyerekek Iskolába. 1848-ban 7 falubeli állt be honvédnek és harcolta végig a szabadságharcot. 1863-ban sor került a tagosításra. A szétszórtan lévő úrbéres földeket a gazdáknak egytagban adták kl, elkülönítve az apát földjeitől.. A szőlőhegy közös művelésben maradt. A XIX. század végén a falu egyre jobban "elzárkózott", területét elkerülte a vasút, főbb közutak nem haladtak rajta keresztül. A falu társadalmára is rányomta bélyegét az elzártság. A jobbágyfalu építkezésére a sövényfalu, füstkonyhás épület a jellemző lakás. Még századunk derekén Is ezekben éltek. A szentendrei Falumúzeumban a Nyugat-Dunántúl tájegység részen kiállítottak egy "vöcköndl ház"-at is. A házat 1974-ben bontották le Vöcköndön, és építették fel Szentendrén. A lakóház a Császár család tulajdonában volt, három részből: szoba-füstöskonyha-kamarából állt. A ház egy átlagos zalai szegényparaszti család múlt századvégi, századfordulói lakáskultúráját őrzi. A bútorok, berendezési tárgyak, használati eszközök Zala megye távolabbi vidékeiről valók, ugyanis sem a faluban sem a környékén a néprajzkutatóknak nem sikerült ezeket összegyűjtenlük. A vöcköndi ház fontos szerepet tölt be a múzeumfalu életében. Helyiségeiben Iskolás korú gyermekek ismerkednek meg a hagyományos paraszti kultúrával és életformával.
1869-ben 213 fő, 1880-ban 227 fő, 1900-ban 225 fő, 1910-ben 220 fő volt a falu lakossága. Szentmihályi Imre néprajzkutató 1966-ban a következőket írta a faluról (tükrözve a XX. század elejei viszonyokat): "Dombtetőn húzódó egyutcás település. Az útra merőleges keskeny telkek a két hosz-szantl oldal mentén vannak beépítve... Az elzárt község népi építkezése néhány éve még rendkívül gazdag volt, és viszonylag ma Is az. A régi lakóházak sövényfalúak, füstkonyhásak - konyhában sárkemence, szobában szeneskályha -, konytolt zsúptetővel, a tornác mellett faragott törzsű falábakkal. Az istállók és a pajták mórfalúak (mórfal = egymás fölé helyezett sárgombócokból álló és két oldalán pelyvás sárral tapasztott meszelt fal.) voltak. A községheztartozó szőlőhegyen még található néhány tipikus, kétosztatú konytolt zsúptetős, borona- és sövényfalú pinceépület."
A századfordulón Vöckönd közigazgatásilag Nemesapátihoz tarozott. az iskolások szintén Nemesapátiba jártak. Iparos nem igen dolgozott a faluban, csak a községi kovács, ki gabonaterményért javította az ekéket, boronákat, kaszákat. Piacra a falubeliek a 12 km-re lévő Zalaegerszegre jártak. Az I. világháború sok áldozatot követelt a falutól.
A falu határa soha nem volt nagy kiterjedésű, a földeket a Zala áradásai sújtották. Az 1935. évi felmérés szerint 134 gazdaság volt a faluban. 29 gazdaság szántóföld nélkül, 31 gazdaság 1 kat. holdnál kisebb, 46 gazdaság 1-5 kat. hold, 16 gazdaság 5-10 kat. hold, 9 gazdaság 10-20 kat. hold, 2 gazdaság 20-50 kat. hold, 1 gazdaság pedig 50 kat. hold feletti területtel rendelkezett. A 134 gazdaságnak összesen 490 kat. hold földje volt. A föld tulajdonviszonyokból látni lehet, hogy a falu lakosságának jelentős része a szegény paraszti réteghez tartozott.
Megélhetésüket a földön kívül, a szőlőtermesztés biztosította. A gazdák csemegeszőlő eladással, és fehérbor értékesítéssel foglalkoztak. Jelentős bevételi forrás volt még a zsírsertés és szarvasmarha hizlalás. II. világháború végének utóvéd harcai elkerülték a falu területét, de Vöcköndről 3 katona halt hősi halált a háborúban. 1945-ös földreform sem hozott jelentős változást a földbirtok megoszlásban. Ekkor 52 birtokos kezén 489 kat. hold szántóföld volt. A földbirtok jelentős része 349 kat. hold 1-20 kat. hold területtel rendelkező gazdák kevés volt. 1949-ben 45 lakóházban 223 ember élt a faluban. Közigazgatásilag ekkor Kemen-dollárhoz tartozott a falu. Az 1950-es években Vöcköndön is megalakult a "Győzelem" Tsz, majd 1962-ben beolvadt a kemendollári "Új Béke" Tsz-be. Ekkor a faluban 52 házban 222 ember élt. A tsz szervezés után megkezdődött a nagyobb arányú bejárás Zalaegerszegre. 1969-ben az elnöki tanács 19/1969 sz. határozata értelmében Vöcköndöt Kemendollárral együtt közigazgatásilag Pókaszepetkhez csatolták, és az 1990-es változások után továbbra is a Pókaszepetki Körjegyzőség társközsége maradt.
Lakosság 2008-ban: 90 fő
forrás: Zala Megye Kézikönyve
